4. fejezet

Reggel nem szólt az ébresztőm ezért 9 kor felriadtam az ágyból, körbe nézem, kettős érzésem támadt. Az egyik egy nagyon rossz a tegnap este miatt, hogy megtörtént a majdnembaleset. A másik pedig egy leírhatatlan boldogság volt, mégis csak a 1D szobájában vagyok . Jézusom!!! Elkésem. Felöltöztem majd megcsináltam a hajam és kimentem a konyhába ahonnan isteni illatok szálltak.

-          Jó reggelt!- mondtam vidáman a szemem dörzsölve, Zayn, Liam, Niall és Louis épp terítenek a reggelihez. Taylor és Harry valamit főzőcskéztek. Ahogy elnézetem a társaságon, a szemem össze találkozott Tayloréval, ami nem volt valami vidám. De nem tudtam vele foglalkozni mivel Louis átkarolt a vállamon és az asztalhoz hívott. Majd leülni készültem mikor Taylor megszólalt.

-          Jaj bocsi nem is gondoltam, hogy te is itt leszel meg amúgy is csak 6 hely van itt…- nem kellett befejeznie én szó nélkül bólintottam, és csak mosolyogtam. Hogy tud már majdnem egy teljesen érett nő ilyen gyerekesen viselkedni?- gondoltam. Odaültem a pulthoz és elkezdtem enni. Majd egy váratlan vendég csatlakozott hozzám.

-          Szabad?- kérdezte Louis. Én csak intettem, mivel tele volt a szám. Elkezdtünk hülyéskedni és a vége az lett, hogy Niall is csatlakozott és versenyt rendeztünk, ki tud több palacsintát megenni. Louis megevett 7-et én nagy nehezen 10-et, de még ez sem múlta fel Niall étvágyát ő már 15.-nél tartott.

Kajaversenyünket Taylor zavarta meg:

-          Már bocs, de az étellel nem kéne játszani, az oké, hogy Lous barátja vagy, de mégsem otthon vagy. Vagy ha ilyen parasztos az életmódod és a fiúk vannak olyan hülyék, hogy vevők erre az elég szégyen! Meg visszavehetnél egy picit, még a végén kieszed a vagyonukból szerencsétleneket. Meg vigyázz az alakodra, ha mondható annak- a figyelmeztetés nagy része felém irányult. Ami nem kicsit esett rosszul, mivel fogalmam nem volt mit tettem, hogy így beszéljen velem valaki. Ez a hangnem nagyon nem tetszett, a tegnap beszólások és ezzel együtt betelt a pohár.

-          Jaj bocsi szívem, nem akartam az intimszférádba gázolni, ezzel a parasztos megjelenésemmel- Nem fogok egy ilyen ribivel veszekedni, főleg nem ilyeneken. Én fogtam magam, bevonultam a szobámba felöltöztem beágyaztam elpakoltam a cuccaim és már indultam is. Megköszöntem mindent, Harry arcán láttam a megbánást, de nem tudtam vele foglalkozni. Csak kimentem az ajtón és már indultam is. De valaki megfogta a karom. Amikor megfordultam Harry állt előttem.

-          Kérlek ne haragudj az iméntiért, de nem nézi jó szemmel ha valaki más lánnyal csak beszélek is vagy bármi.

-          Harry, kérlek. Ne magyarázkodj nekem. 1: nem is érdekel. 2: Végképp nem tartozik rám. Figyelj, nem te tehetsz erről, egyszerűen csak birtokolni akar téged, mivel nem bízik benned annyira, hogy más lányokkal nem kezdesz ki és nem dobod el, mint valami rongy babát. De szerintem nem lesz nehéz elengedni mivel…- már majdnem felemeltem a hangom, és itt bevillant a hajnal beszélgetés Louissal, és ha most befejezném a mondatom akkor a srácot szúrom hátba.

-          Szia Harry és köszönöm- Csak kirántottam a kezem, erős tartásából és elindultam haza, mivel még át is kell öltöznöm. Nagyon bántott hogy ezt így hozzá vágtam, de már késő okosnak lenni. Remek kezdés a srácokkal, bár nem hiszem ezek után akarnak velem találkozni. Csak egyszer találkozzak még egyszer ezzel a Taylorral… Inkább eltereltem a gondolataimat erről a reggeli kellemetlen élményről. Már negyed 10 volt és innen gyalog elég hosszú lett volna haza sétálni. Fogtam egy taxit és hazamentem. Apám persze nem volt otthon, csak egy cédula volt a konyhapulton: „ Szia Kicsim! Remélem jól érezted magad! Kaja a hűtőben és ha gond van csak csörgess! U.I.: Ne felejts el dolgozni menni! J”

Ez aranyos. Felmentem a szobámba és kiválasztottam a mai ruhám, persze nem valami nagyon csinit, mivel csak félteném.  

Már óra 40 volt, de inkább sétáltam, és elkések, mint, a kocsiban rohadjak. Út  közben persze folyton a Harryvel váltott beszélgetésen járt az agyam. Nagyon haragudhat rám és teljesen jogosan, nem is ismerem, de már ilyeneket mondok róla. Még a telefonszáma sincs meg, hogy valami bocsánatkérésért felhívni vagy SMS-t küldeni neki. Bár inkább szóban rendezem le vele a dolgokat .Ezek a gondolatok vagy 100x végig cikáztak az agyamon, de már be is értem a stadionba, vagyis nem a stadion részére, mert ott vannak a koncertek. Úgymond a „színfalak” mögé. Még volt 5 percem kezdésig. Tekintettel arra, hogy kávét nem volt időm inni, elmentem a kis „bárba” és kértem egyet. Csak járt az agyam és járt és járt és nem akart megállni. A munka lassan telt és elég sok mindent zúdítottak rám a tegnapi lógásom miatt. A napom körülbelül azzal telt, hogy bujkáltam a srácok elől, bár Niallbe belefutottam, szó szerint a büfébe. (érdekes) De nem akartam vele sem beszélni csak egy ’szia’ és egy ’bocsi’ volt a beszélgetésünk. Este a koncert közben én csak az öltözőből hallgattam őket. Ez nem mehet így tovább, mi lesz? Egész nyáron majd bujkálok előlük mint valami kis óvodás kislány vagy érett nőként elé állok és megbeszélem vele. Nem lehetek ekkora kukac! Igazából nem is tudom mitől féltem annyira, hiszen nem esz meg vagy gyilkol meg  max kiabál velem- hosszas tépelődés után eldöntöttem, megbeszélem Harryvel a dolgot. A koncert alatt megfogalmaztam, mit is mondok neki és felkészültem a lehetséges válaszokra. Majd eljött a pillanat. Hallottam a koncertet lezáró szavakat. Vártam egy pár percet az ideiglenes öltözőben, ugyanis eddig ott voltam és oda csak a koncertek közben átöltözni járnak a fiúk. Elindultam Harry öltözője felé de az ajtó előtt nagyon hosszú sor lánysereg állt. De szerencsémre akkor ment be és meglátott a folyosón és a kezével intett, hogy várjam meg. Bólintottam és leültem a padra. Már egy 20 perce ott ültem de a lánysereg nem akart elmenni onnan, az én türelmem is a határára ért, szerencsére Harry épp akkor lépett ki a szobájából, egy 3 perc alatt kiosztott vagy 5 tucat autogramot majd odajött hozzám.

-          Szeretnék veled beszélni- mondtuk egyszerre. Amin mind a ketten elmosolyodtunk. Annyira édesen mosolygott volt, ahogy egy féloldalas mosolyt húzott az arcára. De ezzel most nem tudtam foglalkozni.

-          Kezd te- mondtam neki.

-          Jó, szóval- megköszörülte a torkát- nagyon sajnálom, ami reggel történt, és ha jól tudom Louis elmondta neked a „titkot”. Persze, hogy nem tartja a száját soha.- egy aranyosat mosolygott. – Szóval ne haragudj,és hálás lennék ha ezt a dolgot nem híresztelnéd.

-          Jaj, nekem kellett volna kezdenem. Én szeretnék bocsánatot kérni. Figyelj semmi közöm nincs a magán életedhez és ha nem vagyok szimpatikus a barátnődnek elfogadom, mivel nem is ismerlek és nem rám tartozik. Az meg egy másik dolog, hogy Louis elmondta ezt az egészet. Ne aggódj, nálam jó helyen van a titkod és ne te kérj bocsánatot, mert te semmiről sem tehetsz.

-          De igen is nagyon sok mindenről, már nagyon kezdem ezt a szerepjátékot unni és ha Taylorral vagyok senki máshoz még csak beszélgetni sem mehetek oda. A múltkor meg megakartam fogni nyilvánosan a kezét de ő majdnem leharapta a fejem, amikor meg hazaértünk, nekem esett…A franc ezeket nem akartam elmondani, úgy néz ki neked könnyen elmondok mindent- az arcáról nem tudtam semmit leolvasni.

-          Hát… oké- erre nagyon nem tudtam semmit mondani. Megbeszéltük a dolgot és hogy erről nem beszélünk többet.

Figyelj Ellie azt szeretném- de nem tudta befejezni, mivel már megint jött egy sereg lány és eltoltak egymástól. Nem tudta befejezni amit akart. Gondoltam nem fogom megvárni hogy befejezze, ezért inkább elmentem a dolgomra. A mai munkanapom eléggé unalmas volt. Szerencsére pénteken korábban végeztem, ezért munka után haza mentem, Apu szokás szerint nem volt otthon, csak a cetlije volt a hűtőn. A szobámban ledobtam a cuccom, majd eldöntöttem, lemegyek a partra fürdeni, fél 9 kor már úgy sincsenek sokan. Felvettem a bikinim és a többi cuccom, majd elindultam, de amikor elsétáltam a medence előtt gondoltam egyet ledobtam a cuccaim és beleugrottam. Szoktam ilyeneket csinálni. Mostanában rögeszmésen csinálom ezt. A pancsolás után, ami eredetileg úszásnak indult, felmentem a szobámba és írtam Abbynek egy SMS-t, hogy holnap találkozzunk és csináljunk egy csajos napot. Rögtön kaptam a választ. Aminek örültem, mivel mostanában kevés időm jut rá a munka miatt. Letusoltam, belebújtam a pizsamámba, ami fehérneműből és egy bő pólóból állt, majd a kimerítő nap miatt hamar elaludtam. Este egy elég érdekeset álmodtam. Egy nagyon vidám ösvényen sétálok, majd amikor magam mögé néztem az egész vidámság szomorúságra váltott. Elkezdtem futni előle mintha üldözne. Kétirányú úthoz érkeztem. Az egyiken Abbyék álltak a másikon pedig Louis és Harry. Amit furcsálltam, de az álmaim nem tudom kontrollálni… vagy igen? 

3. fejezet

-          Egész este forgolódtam, egészen 1-ig amikor is kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőajtót és majd megállt bennem az élet amikor a pultnál megláttam Louist, úgy veszem észre ő is megijedt.

-          Atya ég! A szívbajt hoztad rám Louis!- kaptam a szívemhez

-          Ne haragudj, de nem számítottam rá, hogy bárki kijön ide ilyen későn! Amúgy miért vagy még fenn?

-          Ezt a kérdést próbálom magamnak megválaszolni- erre elnevettük magunkat, de csak halkan, tekintettel a többiekre.

-          Egyébként hogy vagy? Mármint a történtek után?

-          Próbálom magam túltenni rajta, lassan de meglesz. Meg szólhattatok volna, hogy itt van a haverod barátnője. Mivel egy kicsit ciki volt a helyzet és nem akarom hogy bármire is gondoljon…- mondtam Louisnak, és látszott rajta, elgondolkodott azon amit mondtam.

-          Hát igen, erre az egyre nem gondoltam, de szerintem semmi gáz, mivel ha Harry ma beveti magát nála akkor holnapra elfelejti- és egy elég perverz mosoly ült ki az arcára. Ezen sem állhattam meg a nevetést.

-          Jó, köszönöm kedves Louis a többire nem vagyok kíváncsi. Amúgy nem is tudtam, hogy van Harrynek barátnője, mármint bújom az újságokat és nem találtam sehol semmit, még célzást sem- mondtam Lounak.

-          Hát igen eléggé titkolniuk kell…ezt- azt- mondta és elhúzta a száját, láttam valamit nagyon sumákol.

-          Hogy érted, hogy ezt-azt?

-          A francba Ellie annyira könnyen kicsúszott ez is a számon, erről senkinek nem szabad beszélnem!- mondta Louis bár nem nagyon megy neki a felháborodás…

-          Ha már belekezdtél lécci fejezd be, mivel ez így elég idegesítő. Ha már elkezdted, fejezd is be!- adtam ki a parancsot a srácnak.

-          Rendben de erről nem beszélsz senkinek. Ez egy 200 pecsétes titok. Tedd a szívedre a kezed és úgy mond, NEM MONDOM EL SENKINEK!- miután letettem a vérszerződést Louis mély levegőt vett és elmondta.

-          Szóval… Harry nem szereti igazából Taylort, és ez az egész csak színjáték amit a csajjal csinál. Ezt a menedzserek találták ki, hogy legyen egy kis felhajtás és hogy szokják egymást azért vannak együtt. Azt mondják ha eljön a nagy pillanat akkor bejelentik a dolgot.  Ez eddig szép és jó, bár nem annyira… de mindegy szóval Taylor meg nyilván nem tud semmiről hogy csak színjáték és nagyon komolyan gondolja, de Harry meg majdnem minden nap másik lánnyal iszogat, táncolgat sőt még a csókolózás sincs nála kizárva és most ezért kell erősíteni ezt a viszonyt, de ha nagyon rövid pórázon van Harry akkor ki fog törni előbb vagy utóbb aminek nem lesz jó vége.

Én csak hallgattam Louist, és azon tűnődtem, hogy eddig én hisztiztem, hogy milyen nehéz életem van.

-          Szóval ez a nagy helyzet, erről még csak eml-

-          Jól van elsőre is megértettem- vágtam a szavába- Honnan tudtátok, hogy ott vagyok?- tettem fel hirtelen a kérdést Louisnak. Már tényleg kíváncsi voltam, ez nem lehett véletlen.

-          Az úgy volt, hogy indultunk volna haza, csak eszünkbe jutott, hogy semmi kaja sincs otthon ezért kerestünk egy boltot de be volt zárva mindegyik. Ám egyszer csak lőn fény, s megláttunk az egyik kisutcában egy boltot. Bevásárlás után elindultunk és megláttunk titeket és… nos innen már te is tudod- kaptam meg a választ. Iszonyatos mázlim volt. Nagyot ásítottam, de nem volt kedvem még ágyba bújni, nagyon jó volt  Louissal beszélgetni. Elég sokat csevegtünk, amikor ránéztem az órára már láttam, hajnali fél 3.

-          Louis ne haragudj de muszáj mennem aludni, mivel holnap vagyis ma nekem 10-re kell beérnem dolgozni.

-          Persze, nekem is ma elég sok próbám lesz az esti koncert miatt. Hát akkor majd pár óra múlva reggelinél találkozunk- mondta Lou és elmentünk a saját szobáink felé. Bedőltem az ágyba és, el is nyomott az álom.

…

2. fejezet

-          Szia Szépségem, na mi van eltévedtél? Nem tanácsos dolog ilyenkor, ilyen kicsi lányoknak sötétben mászkálnia-  mondta az egyik, amitől már kirázott a hideg

-          Bizony, tudod nagyon csúnya bácsik járkálnak ilyenkor idekint- szólalt meg a második.

-          Ó köszönöm a figyelmeztetést- és elindultam volna, de az egyik megragadta a karom. Ebben a pillanatban átfutottak a lehetőségeim az agyamon. Elsőnek, hogy elfutok, de 3 1 ellen elég rossz arány és biztos gyorsabbak nálam. Szóval ez kilőve. A másiknak az eleje más, de a vége is futás lenne. Sikítani nem mertem. Elég ilyen filmet láttam, amikor sikít a lány és megtörténik a baj…

-          Engedj el te vadbarom!- na ez nagy hiba volt.

-          Hogy felvágták a nyelvét- és mellém lépett a másik is.- Vajon akkor is ilyen nagy a szád- nem fejezte be a mondatot hanem megfogta a derekam és magához húzott majd elkezdte szívni a nyakam, de olyan erősen hogy azt hittem ott halok meg. A másik kezét meg egyre lejjebb csúsztatta a nadrágom felé, ami megjegyzem nem volt olyan nagyon hosszú a nagy melegre tekintettel. Már teljesen kétségbe voltam esve és felkészültem a legrosszabbakra, sőt még annál is rosszabbra. Amikor meghallottam, egy autó hangját. Az idegenek eltávolodtak tőlem, és hátrálni kezdtek, amint elengedtek én összeestem. 5 srác szállt ki, nagyon reméltem nem a haverjaik. Már a kocsi hangja is ismerős volt, de nem akartam elhinni, hogy ekkora mákom van. De mégis… Az egyik fiú letérdelt mellém a többi 4 a másik után mentek. Nem nagyon néztem meg ki volt az, mivel még egy kisebb sokk hatása alatt voltam. A srác kezében megnyugvást éreztem annyira jó érzés volt. Főleg amikor beültetett az autóba és megláttam.

Harry volt az. A kérdéseire sem tudtam válaszolni, egyszerűen megállt bennem az élet.

-          Megnézem a fiúkat- és már szállt is volna ki, de én megragadtam a karját és visszahúztam magamhoz. Értette mit szeretnék, visszacsukta az kocsiajtót és elkezdte simogatni a hátam. Ekkor kitört belőlem az elmúlt 10 percben felgyülemlett sírás. Nem akartam ennyire megtörtnek mutatni magam, de hát mit csináljak ilyenkor amikor majdnem… Erre nem szabad gondolni.

-          Semmi hírük, nagyon megijesztette őket Zayn új frizurája - és máris 4 fővel többen lettünk az autóban. A rám szegezett tekintetekkel, most kivételesen nem foglalkoztam. Megvárták amíg megnyugszom és olyan állapotba kerülök, hogy valamennyit ki nyögjek.

-          Ho-o-ogy kerületek i-dd-e:- elég szaggatottan beszéltem ezek után is.

-          Az úgy volt…- de inkább nem akartam tudni, legalább is nem most, úgyhogy legyintettem Niallnek hogy bele se kezdjen.

-          Akkor hazavihetünk?- kérdezte Liam óvatosan.

-          Csak azt ne! Bárhova csak haza ne. Ha apám meglát…- nem fejeztem be, biztos értették.

-          Akkor csak egy megoldás van!- monda mosolyogva Louis, hogy egy kis életet leheljen a társaságba. Én csak kérdőn néztem rá.- Eljössz hozzánk, és ott alszol aztán holnap hazamész!- ez már inkább kijelentésnek hangzott, mintsem kérdésnek.

-          Nem dehogy! Én nem akarok alkalmatlankodni, minek is nektek egy ilyen felesleg oda? Majd foglalok egy szobát.

-          Nem, egyáltalán nem zavarnál- mondta Harry. Egy kicsit gondolkoztam a dolgon, aztán belementem. Út közben írtam apunak egy SMS-t ,  hogy az egyik haveromnál alszom. Ha felhívom rögtön megérzi a hangomban, hogy valami nem oké. Nem beszéltünk valami sokat. Amikor odaértünk a házhoz, bevezettek és ha nem lett volna elég mára a kellemetlen szituációkból a következő történt: Amikor beléptünk az ajtón, egy nyafogós hangú szőke lányt láttam a szoba közepén és egyből odarohant Harryhez engem meg konkrétan fellökött. Első megjegyzés: Minimum 3 méteres körzetben kerülni ezt a csajt!

-          Na de Harry cica ki ez a lány?- olyan lenéző volt a tekintete, hogy azt hittem felképelem.

-          Az egyik ismerősöm, akit nagyon régen az általánosban láttam utoljára és most itt van a városban és gondoltam ma itt alszik nálunk, mivel nincs szállása- húzott ki a pácból Louis amiért egy nagyon hálás pillantást irányítottam felé.

-          Hát oké… Taylor, de biztos ismersz az újságokból. Na Göndörkém, gyere előkészítettem a fürdőt- ettől a nyáladzástól felfordult a gyomrom. A fiúk a hitetlenkedő képem nézték, de egy olyan „ ne is foglakozz vele” nézést küldtek felém, én meg csak gondolkodtam. Az agyam egy percre nem kapcsolt ki. Ezek után engem bevezettek a vendégszobába és kaptam hálócuccot meg törölközőt.

-          Szükséged van még valamire?- kérdezte a 4 fiú, mivel Harryék elmentek fürdeni. Megráztam a fejem, majd magamra hagytak. A tükör előtt álltam és kibújtam a nadrágomból meg a pólómból és a tükör elé álltam ami a szobában az ajtó mellett volt. A medencémen volt egy kicsi piros folt, de a nyomába sem ért a nyakamon lévő szívásnyomnak. A mai egy lehetetlen nap, Harry, olyan furcsa volt, mintha flörtölni próbált volna velem, de miért csinálja ezt ha barátnője van? Nem kell ezzel foglalkoznom, igazából nem tartozik rám. Biztos az összes lánnyal ezt csinálja… De miket beszélek, Nem tudhatom. Oké, burvál lapok, de azoknak a nagy része nem igaz. Ott látom Harry Styles a nagy nőcsábász. lehet tényleg az, de nem tudhatom. nem ítélem el előre. Na meg a mai este, nem történt semmi komolyabb, de történhetett volna. Még jó hogy ott voltak. Ahogy nézegetem magam észrevettem, hogy Harry ott áll az ajtóban egy szál törölközőben. Én is magam elé kaptam az enyém, de ő nem zavartatta magát csak a nyakam nézet.

-          Tudod van egy fajta szokás! Úgy hívják kopogás.- mondtam neki, de erre sem válaszolt semmit. Csak mosolygott.

-          Tudod nekem meg van egy nagyon jó krémem az ilyen ”sebre”- odajött hozzám és megérintette a szívásnyomot. Nekem nagyon nem tetszett ez a közelség, főleg úgy hogy tudtommal barátnője van. Ezért elég erősen eltoltam magamtól. Erre egy nagyon buta arcot vágott, de én váltottam. Normálisan magamra csavartam a törcsim.

-          Merre találom a fürdőszobát? –kérdeztem.

-          Gyere, megmutatom!- és bevezetett a fürdőbe. Szép nagy volt, de rögtön szemet szúrt a rózsafürdő meg a gyertyák a kád szélén. Ezen muszáj volt mosolyognom.- Na, mi az?- kérdezte Harry.

-          Semmi, csak nagyon szép így a fürdő…- és csak néztem tovább. Nem kaptam választ, csak egy nagyon aranyos mosolyt. Azért örültem, hogy volt egy zuhanykabin is mivel, nem szívesen fürödtem volna abban a vízben, amiben az előbb Harryék. Ki tudja miket csináltak…

-          Kell még valami?

Nem köszönöm- és egy mosolyt küldtem felé, amit ezzel viszonzott, majd kifele indult- Öh várj! Köszönöm a ruhákat, meg a törölközőt, meg úgy mindent- mondtam még neki majd kiment, én magamra zártam az ajtót. Tusolás közben, lepergett előttem ahogy a fiúk odaértek az utolsó pillanatban. Mi lett volna ha… de erre inkább nem gondolok. Fürdés után felöltöztem és arcot mostam. Nem hallottam kintről semmit ezért halkan bementem a szobába és befeküdtem az ágyamba.

1. fejezet

2012. 5. 29. (kedd) Nagyon nehezen keltem. Mint mindig, most is vagy 4 szer megszólalt az ébresztőm. Kimásztam az ágyamból és a gardróbom felé vettem az irányt. Kiválasztottam a ruhám majd bevonultam a fürdőmbe és összekészülődtem a napra.

Mire végeztem az asztalomon találtam egy nagy tál müzlit mellé mellékelve egy cetlit:

„Ellie kisasszony! Itt van a müzlie és siessen mivel már megint késésben van!”- J Ezen nevettem egyet. Annyira szeretem Jerry-t amikor ilyen üzeneteket ír nekem reggelente. De most nem nevetgélhettem tovább. Hiper gyorsan belapátoltam a müzlimet és futottam a bejárati ajtó felé és onnan még vagy 5 percet mire elértem a kapuig. Kinn már várt a sofőröm és nyitotta is a BMW ajtaját én bepattantam és már száguldottunk. Sokan megpróbálnak barátkozni velem ami elszomorít, ha belegondolok csak azért nyalnak mert sok a pénzem. De vannak barátaim akik nem a pénzemért szeretnek, hanem azért aki vagyok!

Na igen, a suli… nincs mit szépíteni rajta. UNALMAS! Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a napnak és mehessek a strandra. A suli kapuján kilépve mellém szegődött két ismerős alak

-          Na megyünk strandra?- mondták szinte kórusban .

-          Inkább menjük el hozzánk mivel egy bejelenteni valóm van!- mondtam Kevinnek és Abbynek. Ők csak bólintottak és elindultunk a kocsi felé és hazamentünk. Már ruhástul bele is ugrottunk a kellemes vízbe. Tudni illik nagyon meleg volt.

-          Na mi az a fontos bejelenteni való?- húzta fel szemöldökét Kevin.

-          Mivel elkezdődik a nyár és az 1D- nek meg a koncertjei, apa elintézte nekem, hogy velük fogok dolgozni a nyáron! Na mit szóltok?!- annyira boldog voltam.

-          Hááááááááttttt… nem is tudom- kezdte el Kevin de Abby közbevágott

-          Mit dolgoznál ott?

-          Azt még nem tudom de nem is érdekel mivel az 1D koncertjein lesz és áááááááááááááááááááááá-kezdtünk sikítani barátnőmmel, Kevin csak forgatta a szemeit, erre mi belöktük a vízbe és utána ugrottunk.

Eljött a nyári szünet!! Yupppiiii, már nagyon vártam, megbeszéltem a többiekkel hogy mindennap beszélünk, és ha lesz, szabadidőm felhívom őket és beszámolok mindenről. Június 18.-án már mentem is a helyszínre. A ruhámmal nem bajlódtam, lazára vettem, mert tudtam, ez nem divatbemutató.

Bejelentkeztem, kaptam ruhát névjegykártyát és elmondták mit kell csinálnom. „Ahova hívnak” – Kaptam meg az egyértelmű választ. Hallottam hogy nem szívesen beszél velem a főnököm de nem is igazán érdekelt mivel folyton az 1D járt az eszemben. Első feladatom, mielőtt ideértek volna a fiúk berakni a megszámozott ruhákat a szobáikba. Nagyon örültem amikor végigmentem a szobákon, hogy majd One Direction fog itt öltözni ahol vagyok. Az utolsó szobához érve megláttam a Harry nevet. Ő volt a kedvencem a bandából. A mosolya a szemei a haja meg a teste aaahhhwww. Amikor benyitottam egy elég kellemes/kellemetlen meglepetés fogadott. A szépfiú ott állt előttem anyaszült meztelenül és csak nézett. Én vérvörös fejjel bevágtam az ajtót. Csak tétlenül álltam az ajtót markolva és nem tudtam mit mondjak vagy csináljak. Mielőtt cselekedhettem volna, éreztem a kilincs fordul és lekaptam a kezem róla.

-          Így még soha nem kért tőlem senki autogramot, de jó a változatosság- szemeiben láttam huncutságot. Gyönyörű smaragd zöld szemeiben elvesztem és csak összehordtam valami hülyeséget:

-          Igen vagyis nem…Mármint jó a változás de én most nem mármint igen kösz az autogram az jó lenne, de én csak…- inkább a kezébe nyomtam a ruhákat  és elrohantam. Éreztem a hátamon, ahogy bámul és fogalma sincs mi volt ez az egész. A folyosó sarkán nekidőltem a falnak itt is még nagyon égett az egész fejem. „marhajó első benyomásom megvolt Harry Stylesnál és én egész nyáron itt fogok dolgozni…”. Miután lepörgettem ezt a kínos helyzetet magamban vagy 40 szer, úgy gondoltam, hogy inkább megyek dolgozni, ha már itt vagyok. Annyi munkám volt egész nap, hogy közben szerencsére nem a ”leskelődős” jelenet járt az eszemben. Aztán este eljött a koncert. Nagyon élveztem és az összes számot végig énekeltem. Estére, mármint a koncertre, legnagyobb szerencsémre, beosztottak, hogy a számok közben segítsek öltöztetni a fiúkat. Lement 5 szám és hallottam, hogy berohannak átöltözni. Én annyira izgultam, hogy majdnem elájultam. Persze ezt próbáltam leplezni. A többieket nem igazán érdekelte hogy vagyok, olyanokat hallottam, azért utálnak, mivel ők nagyon sokat küzdöttek, hogy bejussanak. Én meg csak bejöttem apuci segítségével. Hát igen, ezt már megszoktuk… Gondolatmenetemet a fiúk hangos nevetése szakította meg. Harry jött elöl és a tekintetünk találkozott. Annyira tiszta volt a szeme, de olvasni nem bírtam belőle. Elhúztam inkább a fejem mielőtt megint elkezdek össze-vissza beszélni ha megszólít. Megfogtam a következő ruháját és nyújtottam neki, mivel odajött hozzám. Amúgy rajtam kívül volt még vagy 6  lány akik szerintem epekedve várták Harryt. Na mindegy ha már idejött hozzám…

-          Tessék ezt vedd fel!- nyújtottam neki az összeállításom, mivel azt mondták nekem kell megcsinálnom a szettet ha új vagyok, valahogy nagyon sántított a dolog, de hát csak jobban tudják.

-          Nem köszi, inkább maradok ebben, ezt egy érdekes személytől kaptam ma délután- és rám kacsintott.

-          Na mi van Hazz? Csajozol?- hallottam valamelyiktől, ennek köszönhetően az utóbbinál is vörösebb lettem.

-          Nem is tudom…- és nyitotta volna a száját a fürtös szépfiú.

-          Gyerünk fiúk!- hallottam kintről azt a szót aminek ma örültem a legjobban-  Majd máskor bepótoljuk- és egy kaján vigyort küldött felém. Amikor kimentem éreztem mindenkinek a tekintetét a testemen. Mintha nem lett volna rajtam ruha úgy bámultak. Amit nagyon nem szeretek

-          Nincs jobb dolgotok mint engem megbámulni?- mondtam nekik kicsit magasabb hangon. Erre nem válaszoltak, mindenki ment a dolgára. Az este többi részében nem láttam Harry-t. Ezért hálát adtam Istennek. Mármint ki nem szeretne találkozni Vele/ Velük? De egy ilyen kínos eset után inkább elkerülöm.

-          Köszönjük, hogy itt voltatok, nagyon szeretünk titeket- ez volt a végszó, berobogtak az öltözőbe, én erre kiosontam mögöttük. Biztos nem veszik észre, hogy eltűntem, amúgy sem csináltam már ott semmit és inkább plusz munkát vállalok, csak ne kerüljek még egy ilyen szituációba. Kimentem az épület elé és vártam aput, de nem akart jönni. Biztos megint elfelejtette, mivel ez csakis rá jellemző, hogy a saját lányát elfelejtse. Már fél 9 volt és megígérte, hogy 8-ra jön. Kezdett lehűlni az idő és rajtam nem volt valami sok ruha. Ne tessék semmi rosszra gondolni! J Na szóval amint ott állok éreztem, hogy valaki megböki a hátam és egy ismerős arc állt előttem, jobban mondva 5. De aki megbökött az Louis volt és csak mosolygott.

-          Szia! Láttunk téged benn és már egy ideje figyelünk téged, ne gondolj semmire csak ahogy itt állsz…- arcára egy huncut mosoly ült ki.

-          Nahát, ez egy új információ. Újabban az lett a hobbitok, hogy másokat bámultok?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok elolvadni 5 embertől, és normálisan viselkedek velük.

-          Nem, csak lányokat bámulunk és csak olyanokat akik szimpatikusak- mondta kacéran. Én erre nem tudtam reagálni és inkább a tárgyra tértem.

-          Na ha már ilyen szépen itt álldogálunk elmondhatnátok mit akartok?- mondtam.

-           Arra gondoltunk, hogy hazavinnénk!

-          ?? Öh… oké de miért is?- elég fura szitu volt…

-          Láttuk, már sok ideje itt álldogász és mivel mi nagyon jó fejek vagyunk. Na meg Harry is nagyon akarta- ezt már felválta mondták el és ezen egy kicsit elnevettem magam. Majd következett a kínos csend, amit  Harry szakított meg

-          Na elvihetünk?- hangjában hallottam a reménykedést.

-          Hát bocsi srácok, de egyáltalán nem rajongok 5 ilyen nyálas srácért és azt sem díjazom ha csak úgy ideállítanak és haza akarnak vinni, szóval…- és itt kitört belőlem egy hatalmas nevetés. A srácok arcát le kellett volna fotózni. Teljesen lefagytak, egy kicsi bűntudat volt bennem…de hát most így jött ki.

-          Nagyon vicces, majd ezt még visszakapd, hosszú a nyár…- és egy nagyon gonosz mosolyt kaptam Louistól.

-          Állok elébe! Na jó akkor szerintem induljunk!- mondtam. Nem kellett kétszer szólnom, máris mentünk egy kisebb fekete  és besötétített busz felé. Harry ült a volánnál én meg a többiekkel hátul. Amit akkor éreztem leírhatatlan, a kedvenc bandámmal ülök egy kocsiban. Nem minden lány mondhatja el magáról, hogy a One Direction viszi haza. Apropó, haza visznek, és nem akarom, hogy teljesen a házig vigyenek. Nem akarom, hogy emiatt ők is elítéljenek. Harrynek elmondtam, vigyen pár utcával lejjebb, mint ahol lakunk. Majd elkezdtük egymást piszkálni, bár én elég lassan kapcsolódtam be a „buliba”. De mikorra kibontakoztam, már nagyon jó volt a hangulat. Nem is figyeltem amikor megállt a motor. Csend lett. Mindenki rám nézett, nem nagyon reagáltam. Majd Zayn megköszörülte a torkát, na erre már pattantam is és láttam a szemem sarkából ahogy a fiúk, elmosolyodtak.

-          Hát, nagyon köszönöm a fuvart, gondolom még összefutunk az elkövetkező napokban, persze ha nem rúgatom ki magam!- Liam épp meg akarta kérdezni, de csak legyintettem. elköszöntünk egymástól és Louis egy egyáltalán nem humoros viccet sütött el, aminek szerencsére nem hallottam a végét, csak a fiúk irdatlan nagy röhögését. Csak ők bírnak ekkora ökörségen röhögni- gondoltam. Megvártam, amíg elhajtanak. A sötét utcákon elindultam a házunk felé. Egy kicsit aggasztott ez a nagy csönd és , hogy senki nincs az utcán. Pedig ez egy forgalmas környék. Talán az utolsó előtti sarkon fordultam be, amikor 3 csuklyás férfi, valójában 20-21 éveseknek saccoltam őket, jöttek velem szembe. Egy kicsit megijedtem, bár ki nem amikor ilyen sötétben szembejön vele 3 idegen?! Reméltem csak kikerülnek de nem így történt…