2013. június 15., szombat

1. fejezet


2012. 5. 29. (kedd) Nagyon nehezen keltem. Mint mindig, most is vagy 4 szer megszólalt az ébresztőm. Kimásztam az ágyamból és a gardróbom felé vettem az irányt. Kiválasztottam a ruhám majd bevonultam a fürdőmbe és összekészülődtem a napra.
Mire végeztem az asztalomon találtam egy nagy tál müzlit mellé mellékelve egy cetlit:
„Ellie kisasszony! Itt van a müzlie és siessen mivel már megint késésben van!”- J Ezen nevettem egyet. Annyira szeretem Jerry-t amikor ilyen üzeneteket ír nekem reggelente. De most nem nevetgélhettem tovább. Hiper gyorsan belapátoltam a müzlimet és futottam a bejárati ajtó felé és onnan még vagy 5 percet mire elértem a kapuig. Kinn már várt a sofőröm és nyitotta is a BMW ajtaját én bepattantam és már száguldottunk. Sokan megpróbálnak barátkozni velem ami elszomorít, ha belegondolok csak azért nyalnak mert sok a pénzem. De vannak barátaim akik nem a pénzemért szeretnek, hanem azért aki vagyok!
Na igen, a suli… nincs mit szépíteni rajta. UNALMAS! Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a napnak és mehessek a strandra. A suli kapuján kilépve mellém szegődött két ismerős alak
-          Na megyünk strandra?- mondták szinte kórusban .
-          Inkább menjük el hozzánk mivel egy bejelenteni valóm van!- mondtam Kevinnek és Abbynek. Ők csak bólintottak és elindultunk a kocsi felé és hazamentünk. Már ruhástul bele is ugrottunk a kellemes vízbe. Tudni illik nagyon meleg volt.
-          Na mi az a fontos bejelenteni való?- húzta fel szemöldökét Kevin.
-          Mivel elkezdődik a nyár és az 1D- nek meg a koncertjei, apa elintézte nekem, hogy velük fogok dolgozni a nyáron! Na mit szóltok?!- annyira boldog voltam.
-          Hááááááááttttt… nem is tudom- kezdte el Kevin de Abby közbevágott
-          Mit dolgoznál ott?
-          Azt még nem tudom de nem is érdekel mivel az 1D koncertjein lesz és áááááááááááááááááááááá-kezdtünk sikítani barátnőmmel, Kevin csak forgatta a szemeit, erre mi belöktük a vízbe és utána ugrottunk.
Eljött a nyári szünet!! Yupppiiii, már nagyon vártam, megbeszéltem a többiekkel hogy mindennap beszélünk, és ha lesz, szabadidőm felhívom őket és beszámolok mindenről. Június 18.-án már mentem is a helyszínre. A ruhámmal nem bajlódtam, lazára vettem, mert tudtam, ez nem divatbemutató.
Bejelentkeztem, kaptam ruhát névjegykártyát és elmondták mit kell csinálnom. „Ahova hívnak” – Kaptam meg az egyértelmű választ. Hallottam hogy nem szívesen beszél velem a főnököm de nem is igazán érdekelt mivel folyton az 1D járt az eszemben. Első feladatom, mielőtt ideértek volna a fiúk berakni a megszámozott ruhákat a szobáikba. Nagyon örültem amikor végigmentem a szobákon, hogy majd One Direction fog itt öltözni ahol vagyok. Az utolsó szobához érve megláttam a Harry nevet. Ő volt a kedvencem a bandából. A mosolya a szemei a haja meg a teste aaahhhwww. Amikor benyitottam egy elég kellemes/kellemetlen meglepetés fogadott. A szépfiú ott állt előttem anyaszült meztelenül és csak nézett. Én vérvörös fejjel bevágtam az ajtót. Csak tétlenül álltam az ajtót markolva és nem tudtam mit mondjak vagy csináljak. Mielőtt cselekedhettem volna, éreztem a kilincs fordul és lekaptam a kezem róla.
-          Így még soha nem kért tőlem senki autogramot, de jó a változatosság- szemeiben láttam huncutságot. Gyönyörű smaragd zöld szemeiben elvesztem és csak összehordtam valami hülyeséget:
-          Igen vagyis nem…Mármint jó a változás de én most nem mármint igen kösz az autogram az jó lenne, de én csak…- inkább a kezébe nyomtam a ruhákat  és elrohantam. Éreztem a hátamon, ahogy bámul és fogalma sincs mi volt ez az egész. A folyosó sarkán nekidőltem a falnak itt is még nagyon égett az egész fejem. „marhajó első benyomásom megvolt Harry Stylesnál és én egész nyáron itt fogok dolgozni…”. Miután lepörgettem ezt a kínos helyzetet magamban vagy 40 szer, úgy gondoltam, hogy inkább megyek dolgozni, ha már itt vagyok. Annyi munkám volt egész nap, hogy közben szerencsére nem a ”leskelődős” jelenet járt az eszemben. Aztán este eljött a koncert. Nagyon élveztem és az összes számot végig énekeltem. Estére, mármint a koncertre, legnagyobb szerencsémre, beosztottak, hogy a számok közben segítsek öltöztetni a fiúkat. Lement 5 szám és hallottam, hogy berohannak átöltözni. Én annyira izgultam, hogy majdnem elájultam. Persze ezt próbáltam leplezni. A többieket nem igazán érdekelte hogy vagyok, olyanokat hallottam, azért utálnak, mivel ők nagyon sokat küzdöttek, hogy bejussanak. Én meg csak bejöttem apuci segítségével. Hát igen, ezt már megszoktuk… Gondolatmenetemet a fiúk hangos nevetése szakította meg. Harry jött elöl és a tekintetünk találkozott. Annyira tiszta volt a szeme, de olvasni nem bírtam belőle. Elhúztam inkább a fejem mielőtt megint elkezdek össze-vissza beszélni ha megszólít. Megfogtam a következő ruháját és nyújtottam neki, mivel odajött hozzám. Amúgy rajtam kívül volt még vagy 6  lány akik szerintem epekedve várták Harryt. Na mindegy ha már idejött hozzám…
-          Tessék ezt vedd fel!- nyújtottam neki az összeállításom, mivel azt mondták nekem kell megcsinálnom a szettet ha új vagyok, valahogy nagyon sántított a dolog, de hát csak jobban tudják.
-          Nem köszi, inkább maradok ebben, ezt egy érdekes személytől kaptam ma délután- és rám kacsintott.
-          Na mi van Hazz? Csajozol?- hallottam valamelyiktől, ennek köszönhetően az utóbbinál is vörösebb lettem.
-          Nem is tudom…- és nyitotta volna a száját a fürtös szépfiú.
-          Gyerünk fiúk!- hallottam kintről azt a szót aminek ma örültem a legjobban-  Majd máskor bepótoljuk- és egy kaján vigyort küldött felém. Amikor kimentem éreztem mindenkinek a tekintetét a testemen. Mintha nem lett volna rajtam ruha úgy bámultak. Amit nagyon nem szeretek
-          Nincs jobb dolgotok mint engem megbámulni?- mondtam nekik kicsit magasabb hangon. Erre nem válaszoltak, mindenki ment a dolgára. Az este többi részében nem láttam Harry-t. Ezért hálát adtam Istennek. Mármint ki nem szeretne találkozni Vele/ Velük? De egy ilyen kínos eset után inkább elkerülöm.
-          Köszönjük, hogy itt voltatok, nagyon szeretünk titeket- ez volt a végszó, berobogtak az öltözőbe, én erre kiosontam mögöttük. Biztos nem veszik észre, hogy eltűntem, amúgy sem csináltam már ott semmit és inkább plusz munkát vállalok, csak ne kerüljek még egy ilyen szituációba. Kimentem az épület elé és vártam aput, de nem akart jönni. Biztos megint elfelejtette, mivel ez csakis rá jellemző, hogy a saját lányát elfelejtse. Már fél 9 volt és megígérte, hogy 8-ra jön. Kezdett lehűlni az idő és rajtam nem volt valami sok ruha. Ne tessék semmi rosszra gondolni! J Na szóval amint ott állok éreztem, hogy valaki megböki a hátam és egy ismerős arc állt előttem, jobban mondva 5. De aki megbökött az Louis volt és csak mosolygott.
-          Szia! Láttunk téged benn és már egy ideje figyelünk téged, ne gondolj semmire csak ahogy itt állsz…- arcára egy huncut mosoly ült ki.
-          Nahát, ez egy új információ. Újabban az lett a hobbitok, hogy másokat bámultok?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Megbeszéltem magammal, hogy nem fogok elolvadni 5 embertől, és normálisan viselkedek velük.
-          Nem, csak lányokat bámulunk és csak olyanokat akik szimpatikusak- mondta kacéran. Én erre nem tudtam reagálni és inkább a tárgyra tértem.
-          Na ha már ilyen szépen itt álldogálunk elmondhatnátok mit akartok?- mondtam.
-           Arra gondoltunk, hogy hazavinnénk!
-          ?? Öh… oké de miért is?- elég fura szitu volt…
-          Láttuk, már sok ideje itt álldogász és mivel mi nagyon jó fejek vagyunk. Na meg Harry is nagyon akarta- ezt már felválta mondták el és ezen egy kicsit elnevettem magam. Majd következett a kínos csend, amit  Harry szakított meg
-          Na elvihetünk?- hangjában hallottam a reménykedést.
-          Hát bocsi srácok, de egyáltalán nem rajongok 5 ilyen nyálas srácért és azt sem díjazom ha csak úgy ideállítanak és haza akarnak vinni, szóval…- és itt kitört belőlem egy hatalmas nevetés. A srácok arcát le kellett volna fotózni. Teljesen lefagytak, egy kicsi bűntudat volt bennem…de hát most így jött ki.
-          Nagyon vicces, majd ezt még visszakapd, hosszú a nyár…- és egy nagyon gonosz mosolyt kaptam Louistól.
-          Állok elébe! Na jó akkor szerintem induljunk!- mondtam. Nem kellett kétszer szólnom, máris mentünk egy kisebb fekete  és besötétített busz felé. Harry ült a volánnál én meg a többiekkel hátul. Amit akkor éreztem leírhatatlan, a kedvenc bandámmal ülök egy kocsiban. Nem minden lány mondhatja el magáról, hogy a One Direction viszi haza. Apropó, haza visznek, és nem akarom, hogy teljesen a házig vigyenek. Nem akarom, hogy emiatt ők is elítéljenek. Harrynek elmondtam, vigyen pár utcával lejjebb, mint ahol lakunk. Majd elkezdtük egymást piszkálni, bár én elég lassan kapcsolódtam be a „buliba”. De mikorra kibontakoztam, már nagyon jó volt a hangulat. Nem is figyeltem amikor megállt a motor. Csend lett. Mindenki rám nézett, nem nagyon reagáltam. Majd Zayn megköszörülte a torkát, na erre már pattantam is és láttam a szemem sarkából ahogy a fiúk, elmosolyodtak.
-          Hát, nagyon köszönöm a fuvart, gondolom még összefutunk az elkövetkező napokban, persze ha nem rúgatom ki magam!- Liam épp meg akarta kérdezni, de csak legyintettem. elköszöntünk egymástól és Louis egy egyáltalán nem humoros viccet sütött el, aminek szerencsére nem hallottam a végét, csak a fiúk irdatlan nagy röhögését. Csak ők bírnak ekkora ökörségen röhögni- gondoltam. Megvártam, amíg elhajtanak. A sötét utcákon elindultam a házunk felé. Egy kicsit aggasztott ez a nagy csönd és , hogy senki nincs az utcán. Pedig ez egy forgalmas környék. Talán az utolsó előtti sarkon fordultam be, amikor 3 csuklyás férfi, valójában 20-21 éveseknek saccoltam őket, jöttek velem szembe. Egy kicsit megijedtem, bár ki nem amikor ilyen sötétben szembejön vele 3 idegen?! Reméltem csak kikerülnek de nem így történt…