2013. május 7., kedd

Bevezető


Nem hiszem el hogy hova a fenébe bírja elrakni a cuccaim- mérgelődtem magamban, miközben a cipőm kerestem. A szobánkban a gardróbokat feltúrtam, de sehol sem volt. Már kezdtem nagyon ideges lenni. Az egyik cipős dobozt levertem a földre és kiborult belőle egy csomó fénykép üzenetek és kisebb kacat. És ott volt még egy könyv. Az elejére nem volt semmi írva, gondoltam bele kukkantok, kíváncsi létemre elkezdtem olvasni…
„Életem nem mesekönyvekbe és nem is regényekbe való. Nem történnek olyan varázslatos dolgok, mint a tündérmesékben. De mégis én úgy tekintek vissza rá, mint a saját kis mesebeli életemre. Ha kíváncsiak vagytok, rá olvassátok el!”                                                                                                                                                           
Angliában lakom egy nagyvárosban.  Csak én és apa.  Anyu 3 éves koromban lelépett egy francia festővel, legalább is apám ezt mondta. Azóta nem hallottam semmit róla. Egyke vagyok, bár ha azt 10 fős személyzetet nézzük, ami a házunkban van, elég nagy a família. Na de lehet egy 17 éves lánynak szép élete barátok nélkül? Naná, hogy nem! Kevés ember van, akit közel engedek a szívemhez, de rájuk vigyázom. Na de lássuk is őket! Először is apu, nagyon szeret engem bár elég szigorú, félti egyetlen kicsi lányát. Még néha úgy kezel, mintha 5 éves lennék. De tudom, hogy csak jót akar. Viszont mostanában alig látom, körülbelül egy éve, csak a munkájának él és nem foglalkozik velem. Neki az a törődés, ha megvesz minden hülyeséget nekem.
Legjobb barátnőmet Abbynek hívják ( igazából Amanda a neve, de gyűlöli ezért mindenhol Abbynek mutatkozik be.) Azt hiszem általánosban ismerkedtünk meg, amikor 3. osztályban átjött az én sulimba. Az első perctől fogva jó barátnők lettünk. Mindent együtt csinálunk. Amit csak lehet, együtt próbáltunk ki. ( ezt nem részletezném, nehogy kiszivárogjon és bajba kerüljünk miatta, de szerintem tudjátok, ti miről beszélek.) Aztán ott van nekem Kevin akire mindig lehet számítani, vele 2 éve nyáron ismerkedtem meg az egyik haverom mutatott be minket egymásnak. Az elején még úgy nézett ki, hogy ez több lesz mint barátság. Megpróbáltuk de nem ment, pontosabban 3 napig bírtuk ki aztán megbeszéltük, csak barátság lesz. Azóta harmonikus a köztünk lévő kapcsolat. Mi vagyunk a három testőr J. A házban is vannak azért kedves emberek például Jenna a házvezető nő meg Max a „karbantartó”. De itt is van ám kedvenc! Jerry a SZAKÁCS! Imádom őt meg a főztjeit is. Nagyon vicces volt, amikor először megláttam, mivel apa megmondta, hogy szerezzek egy szakácsot, aki tud rendesen főzni. Én meg, mivel imádok szervezkedni, meg is találtam a számomra legszimpatikusabbat. Amikor apa meglátta majd’ szívrohamot kapott! A kb 40 éves raszta hajú férfinek az egész teste tele volt varrva tetkóval. El akarta küldeni apa, de én rávettem, hogy legalább nézze meg milyen a konyhában és ne külsőről ítéljen. Azóta a Jerry a „családunk” része.  De ezek mellett a zene és fontos szerepet játszik az életemben. Kiskorom óta gitározom és zongorázom. Ezek azok a dolgok, amikor ki akarom zárni a külvilágot. Nem mellékesen van egy banda akiket imádok. Nem mondok meghökkentő dolgot amikor azt mondom: One Direction

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése